|
|
|
|
|
|
Süveges
Gergő: Apa-kép-írás 126.
|
| |
Miért
nő addig a hajuk meg a körmük, amíg nincs eszük?
– sóhajtott fel minap a feleségem, és
ezt a kérdést a jó szándékú
szomszédok is bátran feltehetik vele együtt.
A gyanakvóbb szomszédok inkább a rendőrséget
hívják. Hiszen borzadva hallják a zárt
ablakon át, mi folyik nálunk.
– Anya, kérlek, ne csináld! Anyaaaa! Jaj,
csak azt ne, anyaaaa!! Ne! Ne!!! Neeeeee!!! Ááááá!!!
Segítség!!! Anya, kérlek, ne!!! Nagyon
kérlek, hagyd abba! Juj! Jaj! Segítség!
Anya, könyörgök, hagyd abba!!! Ne csináld!
Ha fejhangú sikítás, halálfélelemben
vergődő visongás, végső kétségbeesésben
gyötrődő könyörgés hallatszik egy lakásból,
ráadásul ezek a hangok kétségtelenül
gyermeki torokból származnak, Önök is
bizonyára elgondolkodnának, becsengessenek-e,
vagy rögtön az illetékes szervhez forduljanak.
Hiszen a siket is hallja, hogy ott, az ajtó mögött
gyereket nyúznak. Teljesen nyilvánvaló,
hogy véres leszámolás zajlik, és
emberélet forog veszélyben. Még ennél
is rosszabb: a hangokból az is kiderül, hogy épp
az anyja öli édes gyermekét.
Vagy… csupán hajat vágnak. Netán körmöt.
És amit hallunk, nem más, mint a békés
családi fodrászat, avagy manikűr-pedikűr kísérőzenéje.
Vér nincs. Csak könny és veríték.
A csecsemőket sok jó tulajdonsággal áldotta
meg a Teremtő. Például jó darabig nincs
foguk. Nem tudnak helyet változtatni. Képtelenek
belenyúlni a konnektorba. És ez mind nagyon logikus
és helyes. Így ugyanis nem harapdálják
halálra az őket szoptató édesanyjukat;
nem gurulnak le a pelenkázóról; és
egyáltalán: életben maradnak. Néhány
hiba azonban csúszott a gondos tervezésbe. A gyerekeknek
ugyanis a legelső pillanattól fogva nő a hajuk és
a körmük, mintha ez nem lenne életveszélyes.
Ezeket ugyanis vágni kell. Borzalom.
Köröm, ha odapörköl
Igazság szerint nem tudom, mitől olyan rettenetes ez
a művelet (szerintem a metélő szülőnek sokkal rosszabb
kilátás, hogy meg kell küzdenie – kezek
esetén – negyven, vagy – kezek és lábak
együttese esetén – nyolcvan apró körmöcskével).
Mindenesetre a körömvágás annyiból
jobb, hogy erre legalább létezik mondóka
– enyhítve az iszonyatot. Biztosan Önök
is ismerik az „ez elment vadászni…” kezdetű
műremeket, de azért ennél vannak kifinomultabb
rigmusok is. Mutatom. „Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam
megrázta, középső ujjam fölszedte, gyűrűsujjam
hazavitte, icipici mind megette – megfájdult a hasa
tőle!” Vagy a másik: „Ez a malac piacra ment,
ez itthon maradt, ez kap finom pecsenyét, ez semmit sem
kap, ez a kicsi visít nagyot: uí, uí, éhes
vagyok!” Egyik bölcsebb, mint a másik; a lényeget
tekintve azonban egyformák: a kismalaccal ellentétben
a gyerekek viszonylag keveset visítanak körömvágás
közben. Élvezettel tanulják a versikét.
Ettől még persze unják a dolgot, tekeregnek, nyűglődnek,
sőt olykor kicsit rúgnak és csendben vinnyognak,
amikor csikizi őket minden mozdulat.
De legalább csendben teszik, és amit tesznek,
az a falakon belül marad.
Bezzeg a hajvágás.
Haj, ollózva
Valószínűleg a gyerekek egészen kicsiként
úgy gondolják: hajvágás alatt azt
értjük, hogy a lábukat, a kezüket és
a nyakukat vágjuk le, illetve el. A reakciókból
mindenesetre ez következik. Már az előkészületek
alatt kifejezik ebbéli aggodalmukat. Először
is a kis műanyag kádhoz vásárolt
kádtartó rácsot helyezzük el a kád
peremén, majd ráfektetünk egy vágódeszkát.
Kész a trón. Egyesek szerint a vérpad.
A gyermek csupaszon avagy kisgatyában rátelepszik,
nyakába kanyarítunk egy lepedőt. Ezen a ponton
meg kell jegyeznem, hogy a lepedő teljesen felesleges, hiszen
az apró lehulló hajacskák így is,
úgy is beássák magukat a rojtok alá,
és nyakat, hasat, derekat szúrnak, szemet, szájat
teletömnek. A lepedő arra kell, hogy a kínpadra
vont áldozat érezze a törődést. Egy
idő után úgyis lecsúszik.
Ekkor már elő-előtörnek a kétségbeesés,
a fájdalom és a halálfélelem kezdő
foszlányai. Melyek teljessé válnak, mire
olló ér a hajszálakhoz. Lásd mint
fent.
A szereposztás általában Apa feladatává
teszi a figyelem lekötését, valamint a minőségellenőrzést.
Míg Anya vág és a gyermek torkaszakadtából
ordít, Apa igyekszik szóval tartani, túlkiabálni,
lefogni és lelki terror alatt tartani. „Tudod, mit?
Még az is lehet, hogy ha készen vagyunk, előveszünk
egy Túró Rudit. Ha nem maradsz nyugton, tényleg
megszúr. Édes Tökfejem, ez nagyon hangos.”
Satöbbi. Valamint próbál Anyába lelket
önteni és önbizalmat csepegtetni. „Nem,
tényleg jó lesz, remek. Persze, nem kell rövidebbre.
Ugyan, alig látszik különbség.”
Satöbbi.
Míg a gyermek átmenetileg megnyugszik, Apa beszél,
Anya szájába kapja a hajjal dúsan rakott
fésűt, dereka pedig begörcsöl a görnyedéstől.
Remek sport.
Mire a művelet befejeződik, mindkét szülő halálosan
kimerül. Csak a gyerekek kapnak új lendületet
a frissen kopasztott kobakjukkal.
Pihegünk hát egymás mellett, és sokadszorra
is feltesszük a költői kérdést: Vajon
miért nő addig a hajuk, amíg nincs eszük?
gergo.suveges@mtv.hu
www.suvegesgergo.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
Honlaptérkép
